2. Nap.
Gyergyószentmiklóson kezdtük a napot, kb mint Kolozsvár,
itt sem volt semmi ami különösebben megfogott volna.
Kis rendezett főtér, templomok, de a legtöbb ház felújításért kiált.
Elbohóckodtunk kicsit a főtéren, sétálgattunk, néztük a lepusztult régi házakat
bementünk egy kávézóba, ahol nagyon kedves volt a pincérlány,
szépen beszélt magyarul. Miután 15-percet vártunk a buszra (ennyit késett)
a többiek megnéztek egy ortodox templomot,
bennünket nem igazán érdekelt, úgy hogy fennmaradtunk a buszon,
és elmentünk vele tankolni.
Így aztán egy kis buszos városnézésben is részünk volt.

Tovább mentünk a Gyilkos-tóhoz.
Nem volt túl sok időnk, fotózkodtunk, sétálgattunk, egyik kedvenc helyem lett a tó.
Bár fürödni tilos benne, láttunk egy fürdőzőt, elég kimerült
volt mire partot ért.
Vettünk kürtöskalácsot, ami finom volt, és ittunk áfonyapálinkát, ( én egy kortyot)
ami szintén finom volt, nekem  meg is ártott egy kicsit :)
Ilonka micset szeretett volna enni, de nem jött össze.
Indultunk tovább a Békás szoroshoz.

A Gyilkos-tó keletkezése, kialakulása:

1837-ben (amely rendkívül csapadékos év volt) a keletre emelkedő 

Gyilkoskő (1401 m) oldalából az agyagos lejtőtörmelék kellően megázva
 hegyomlásként zúdult alá és elgátolta a
Békás-patak vizét, amelynek fő táplálói a Vereskő, a
Hagymás, Likas és a Cohárd (vagy Nagy-Cohárd) patakok voltak.
Tehát nedves lejtőmozgás következtében alakult ki
a földtani-földrajzi irodalomban ismeretes természetes
elgátolású tó vagy torlasztó.
Mások a tó keletkezését az 1838. január 11.-i földrengéssel hozzák kapcsolatba.
A hegyomlás után megindult a mészkőréteg aprózódása,
mely nagy mennyiségű agyaggal keveredett.
Ennek vízzáró hatásaként rövidesen megszűnt
a folyóvíz szivárgása és így fokozatosan kialakult a torlasztó.
Régi neve Veres-tó (románul Lacu Roşu).
Az egykori völgyet borító fenyőerdő maradványai, megkövesedett rönkjei,
csonkjai még ma is kiállnak a tó vizéből.
A vasoxidos, meszes víz konzerválta a fák csonkjait.
 A tó felülete szép időben visszatükrözi a partok vörös mészkőszikláit.
A torlasztó véglegesen 1838 nyarára alakult ki.
Ekkor vízállása magasabb volt és kb. 1 km rel hosszabban felnyúlt a
Hagymás-patak völgyébe.
A hagyomány szerint a "gyilkos" elnevezés onnan ered,
hogy a katasztrófa idején pásztorok legeltették
juhaikat a lejtőkön, amikor hirtelen elnyelte őket a föld.
Más vélekedés szerint a fenyőerdőt "gyilkolta meg" és "
ma a vízből kimeredező csonkok, mint valamely
székely község elhagyott temetőjének koradó kopjafái
figyelmeztetik a vándort a mulandóságra - memento mori!"
Ugyancsak népi hagyomány szerint egyik télen a tó jege beszakadt,
és az átkelők belehaltak állataikkal együtt.
Esőzéskor a beömlő patakok sárgás-vörösre festik
a tó vizét és tetemes mennyiségű hordalékot szállítanak a tóba.
Többen a vörös színű mészkő-rétegektől származtatják a
Veres-tó nevet.
A Kis-Cohárd hegység tömegének tükröződése a tó vizében
számos festőt ihletett alkotásra.



Békás-szoros.
Hát igen, egy csoda, a leg-leg számomra. Nagyon sokat gyalogoltunk,
és a végére már azt hittem hogy leszakad a lábam :)
Gabi volt a hibás, mert azt mondta hogy valahol lesz egy tó,
és utána még 10 perc a parkoló ahol a busz vár minket.
Mivel kevés volt az időnk, a tó pedig sehol,
így nagyon beindultam a végére, nehogy miattunk
keljen várni a többieknek. A buszt megtaláltuk, tó nem volt sehol :)
Nagy élmény a szoros, hatalmas sziklafalak, a patak,  már ezért megérte
Erdélybe menni.

A Békás patak völgye a Keleti-Kárpátok leghosszabb és

legszebb szurdokvölgye, hossza cca. 5 km.
Részei a Pokol kapuja, Pokol tornáca, Pokol torka.
A közel függőleges mészkősziklák 200-300 m magasságúak.
A völgyet az Oltárkő uralja.
A bazársoron természetesen a korondi székelyek árulják portékáikat.

Az utolsó program Gyergyószárhegy volt, ami Vecsés testvérvárosa.
Adományokat vittünk, erről többet nem szeretnék mondani.
Folyt köv....

Erdély
1 nap.
Hajnali 3 órakor elindultunk Erdélybe, mi kilencen ( Erika, Ági, Gabi, Szilvi, Ilonka, Ibolya, Kati, Irénke, és én) + még 38-an. Román rendszámos busz, ismeretlen emberek, na ebből mi lesz???.......gondoltam. Megtudjátok ha elolvassátok a kis irományaimat :)
Nagyon korán indultunk, mindenki álmos és nyűgös volt. A Kolozsvárig vezető útról sok mindent nem tudok írni, mert szinte végig aludtam az utat. Persze megálltunk pár helyen például a határon, de gond nélkül és gyorsan, áthaladtunk.

Kolozsvár.
Megérkeztünk Kolozsvárra, Itt született Bocskai István és Mátyás király is,  hát én nem igazán vagyok elragadtatta a várostól, azért volt pár dolog ami tetszett. A  Mátyás király szobor a főtéren fantasztikus, a mögötte lévő Szent Mihály templom csodálatos.

 

Megnéztük még Mátyás király szülőházát is, de csak kívülről lehetett. A falon magyar és román nyelvű tábla, a román szerint Mátyás román volt, és később magyar király lett.....:(

Magyar szót sehol sem hallottunk, a felíratok is mind román nyelvűek voltak.
Szerettünk volna kávézni, a ház melletti presszóban, de nem igazán voltak velünk kedvesek, úgy hogy felálltunk és kerestünk egy másik helyet. Ott kicsivel jobb volt a helyzet, bár ....na mindegy.
Sétálgattunk még a városban, de túl sok szót nem szeretnék Kolozsvárra vesztegetni.

Marosvásárhely.
Következő megállónk. Amennyit láttunk a városból az szép. Bementünk a 

Kultúrpalotába, ahol  sajnos a tükörtermet nem tudtuk megnézni
valami ünnepnapra hivatkozva nem mehettünk be. (erre voltam a legkíváncsibb) 

A Kultúrpalotáról kicsit bővebben:

A nagyterem. Az eredetileg hangversenyteremnek szánt nagyterem ékessége a jagerndorfi Rieger testvérek 1914-ben készült orgonája. Az orgona, melynek 4463 sípja és 63 regisztere van, készítésének idején a legnagyobbak és legjobbak közé tartozott. Ma is működőképes.

Az erdélyi szecesszió egyik legjellegzetesebb épülete, a marosvásárhelyi Kultúrpalota szintén dr. Bernády György polgármester kezdeményezésére épült fel

1911 és 1913 között, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján.

A Lechner Ödön vezette iskola stílusában épült palota kitűnik külső és belső díszítésével.

Az épület harmóniájába jól illeszkedik a Zsolnai-majolika tető, csakúgy mint a homlokzatot díszítő,

Körösfői–Kriesch Aladár festménye és a Kallós Ede készítette domborművek.

Körösfői-Kriesch Aladár festményei alapján készültek az előcsarnok freskói is,

 míg a Roth Miksa által kidolgozott festett üvegablakok Nagy Sándor és Thoroczkai-Wigand Ede munkái.

A belső díszítések értékes, eredeti anyagokból készültek.

Az előcsarnokból két monumentális carrarai márványlépcső vezet az emeletre.

A 45 méter hosszú előcsarnok falát carrarai márvány borítja,

két végét velencei tükrök zárják le.

A lépcsőházak falait sablonnal festett, apró virágos motívumok,

mennyezetét reneszánsz ihletésű kazetták díszítik,

ablakai, a geometrikus elemekből kialakított üvegfestmények,

középpontjukban a magyar kultúra és közélet jeleseinek portréival, Roth Miksa munkái.

     

 

Tényleg nagyon szép épület és belülről is csodálatos,
kicsit rontott a dolgokon hogy a WC az épületben minősíthetetlen, koszos, mocskos...fúj.
Az előcsarnokban lévő bőr kanapék késel felvágva kilóg a belük.
Sétálgattunk a Rózsák terén, megnéztük messziről a színházat,
elmentünk a  Bolyai Farkas Líceumhoz is.
Sajnos nem sok időnk volt itt sem,
úgy hogy ettünk még egy jó fagyit és indultunk a szállásunkra,

ami a Bucsin tetőn volt.
Az utolsó nap után majd erről bővebben írok, mert van mit :) Folyt köv.....

Néhány kép:

  

   

 

Szolnok.

Csokifesztivál. Ha minden igaz akkor ez 2010-ben volt.

Jeli arborétum

Húúú hát ez sem most volt. Gabcsink első kirándulása velünk.

Gyönyörű rododendronok.

Csoportkép.

Erika Zsuzsa és én.