Gyergyószentmiklóson kezdtük a napot, kb mint Kolozsvár,
itt sem volt semmi ami különösebben megfogott volna.
Kis rendezett főtér, templomok, de a legtöbb ház felújításért kiált.
Elbohóckodtunk kicsit a főtéren, sétálgattunk, néztük a lepusztult régi házakat
bementünk egy kávézóba, ahol nagyon kedves volt a pincérlány,
szépen beszélt magyarul. Miután 15-percet vártunk a buszra (ennyit késett)
a többiek megnéztek egy ortodox templomot,
bennünket nem igazán érdekelt, úgy hogy fennmaradtunk a buszon,
és elmentünk vele tankolni.
Így aztán egy kis buszos városnézésben is részünk volt.
Nem volt túl sok időnk, fotózkodtunk, sétálgattunk, egyik kedvenc helyem lett a tó.
Bár fürödni tilos benne, láttunk egy fürdőzőt, elég kimerült
volt mire partot ért.
Vettünk kürtöskalácsot, ami finom volt, és ittunk áfonyapálinkát, ( én egy kortyot)
ami szintén finom volt, nekem meg is ártott egy kicsit :)
Ilonka micset szeretett volna enni, de nem jött össze.
Indultunk tovább a Békás szoroshoz.
A Gyilkos-tó keletkezése, kialakulása:
1837-ben (amely rendkívül csapadékos év volt) a keletre emelkedő
Gyilkoskő (hegyomlásként zúdult alá és elgátolta a
Békás-patak vizét, amelynek fő táplálói a Vereskő, a
Hagymás, Likas és a Cohárd (vagy Nagy-Cohárd) patakok voltak.
Tehát nedves lejtőmozgás következtében alakult ki
a földtani-földrajzi irodalomban ismeretes természetes
elgátolású tó vagy torlasztó.
Mások a tó keletkezését az 1838. január 11.-i földrengéssel hozzák kapcsolatba.
A hegyomlás után megindult a mészkőréteg aprózódása,
mely nagy mennyiségű agyaggal keveredett.
Ennek vízzáró hatásaként rövidesen megszűnt
a folyóvíz szivárgása és így fokozatosan kialakult a torlasztó.
Régi neve Veres-tó (románul Lacu Roşu).
Az egykori völgyet borító fenyőerdő maradványai, megkövesedett rönkjei,
csonkjai még ma is kiállnak a tó vizéből.
A vasoxidos, meszes víz konzerválta a fák csonkjait.
A tó felülete szép időben visszatükrözi a partok vörös mészkőszikláit.
A torlasztó véglegesen 1838 nyarára alakult ki.
Ekkor vízállása magasabb volt és kb.
Hagymás-patak völgyébe.
A hagyomány szerint a "gyilkos" elnevezés onnan ered,
hogy a katasztrófa idején pásztorok legeltették
juhaikat a lejtőkön, amikor hirtelen elnyelte őket a föld.
Más vélekedés szerint a fenyőerdőt "gyilkolta meg" és "
ma a vízből kimeredező csonkok, mint valamely
székely község elhagyott temetőjének koradó kopjafái
figyelmeztetik a vándort a mulandóságra - memento mori!"
Ugyancsak népi hagyomány szerint egyik télen a tó jege beszakadt,
és az átkelők belehaltak állataikkal együtt.
Esőzéskor a beömlő patakok sárgás-vörösre festik
a tó vizét és tetemes mennyiségű hordalékot szállítanak a tóba.
Többen a vörös színű mészkő-rétegektől származtatják a
Veres-tó nevet.
A Kis-Cohárd hegység tömegének tükröződése a tó vizében
számos festőt ihletett alkotásra.
Békás-szoros.
Hát igen, egy csoda, a leg-leg számomra. Nagyon sokat gyalogoltunk,
és a végére már azt hittem hogy leszakad a lábam :)
Gabi volt a hibás, mert azt mondta hogy valahol lesz egy tó,
és utána még 10 perc a parkoló ahol a busz vár minket.
Mivel kevés volt az időnk, a tó pedig sehol,
így nagyon beindultam a végére, nehogy miattunk
keljen várni a többieknek. A buszt megtaláltuk, tó nem volt sehol :)
Nagy élmény a szoros, hatalmas sziklafalak, a patak, már ezért megérte
Erdélybe menni.
A Békás patak völgye a Keleti-Kárpátok leghosszabb és
legszebb szurdokvölgye, hossza cca. Részei a Pokol kapuja, Pokol tornáca, Pokol torka.
A közel függőleges mészkősziklák 200-
A völgyet az Oltárkő uralja.
A bazársoron természetesen a korondi székelyek árulják portékáikat.
Az utolsó program Gyergyószárhegy volt, ami Vecsés testvérvárosa.
Adományokat vittünk, erről többet nem szeretnék mondani.
Folyt köv....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése