Erdély
1 nap.
Hajnali 3 órakor elindultunk Erdélybe, mi kilencen ( Erika, Ági, Gabi, Szilvi, Ilonka, Ibolya, Kati, Irénke, és én) + még 38-an. Román rendszámos busz, ismeretlen emberek, na ebből mi lesz???.......gondoltam. Megtudjátok ha elolvassátok a kis irományaimat :)
Nagyon korán indultunk, mindenki álmos és nyűgös volt. A Kolozsvárig vezető útról sok mindent nem tudok írni, mert szinte végig aludtam az utat. Persze megálltunk pár helyen például a határon, de gond nélkül és gyorsan, áthaladtunk.

Kolozsvár.
Megérkeztünk Kolozsvárra, Itt született Bocskai István és Mátyás király is,  hát én nem igazán vagyok elragadtatta a várostól, azért volt pár dolog ami tetszett. A  Mátyás király szobor a főtéren fantasztikus, a mögötte lévő Szent Mihály templom csodálatos.

 

Megnéztük még Mátyás király szülőházát is, de csak kívülről lehetett. A falon magyar és román nyelvű tábla, a román szerint Mátyás román volt, és később magyar király lett.....:(

Magyar szót sehol sem hallottunk, a felíratok is mind román nyelvűek voltak.
Szerettünk volna kávézni, a ház melletti presszóban, de nem igazán voltak velünk kedvesek, úgy hogy felálltunk és kerestünk egy másik helyet. Ott kicsivel jobb volt a helyzet, bár ....na mindegy.
Sétálgattunk még a városban, de túl sok szót nem szeretnék Kolozsvárra vesztegetni.

Marosvásárhely.
Következő megállónk. Amennyit láttunk a városból az szép. Bementünk a 

Kultúrpalotába, ahol  sajnos a tükörtermet nem tudtuk megnézni
valami ünnepnapra hivatkozva nem mehettünk be. (erre voltam a legkíváncsibb) 

A Kultúrpalotáról kicsit bővebben:

A nagyterem. Az eredetileg hangversenyteremnek szánt nagyterem ékessége a jagerndorfi Rieger testvérek 1914-ben készült orgonája. Az orgona, melynek 4463 sípja és 63 regisztere van, készítésének idején a legnagyobbak és legjobbak közé tartozott. Ma is működőképes.

Az erdélyi szecesszió egyik legjellegzetesebb épülete, a marosvásárhelyi Kultúrpalota szintén dr. Bernády György polgármester kezdeményezésére épült fel

1911 és 1913 között, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján.

A Lechner Ödön vezette iskola stílusában épült palota kitűnik külső és belső díszítésével.

Az épület harmóniájába jól illeszkedik a Zsolnai-majolika tető, csakúgy mint a homlokzatot díszítő,

Körösfői–Kriesch Aladár festménye és a Kallós Ede készítette domborművek.

Körösfői-Kriesch Aladár festményei alapján készültek az előcsarnok freskói is,

 míg a Roth Miksa által kidolgozott festett üvegablakok Nagy Sándor és Thoroczkai-Wigand Ede munkái.

A belső díszítések értékes, eredeti anyagokból készültek.

Az előcsarnokból két monumentális carrarai márványlépcső vezet az emeletre.

A 45 méter hosszú előcsarnok falát carrarai márvány borítja,

két végét velencei tükrök zárják le.

A lépcsőházak falait sablonnal festett, apró virágos motívumok,

mennyezetét reneszánsz ihletésű kazetták díszítik,

ablakai, a geometrikus elemekből kialakított üvegfestmények,

középpontjukban a magyar kultúra és közélet jeleseinek portréival, Roth Miksa munkái.

     

 

Tényleg nagyon szép épület és belülről is csodálatos,
kicsit rontott a dolgokon hogy a WC az épületben minősíthetetlen, koszos, mocskos...fúj.
Az előcsarnokban lévő bőr kanapék késel felvágva kilóg a belük.
Sétálgattunk a Rózsák terén, megnéztük messziről a színházat,
elmentünk a  Bolyai Farkas Líceumhoz is.
Sajnos nem sok időnk volt itt sem,
úgy hogy ettünk még egy jó fagyit és indultunk a szállásunkra,

ami a Bucsin tetőn volt.
Az utolsó nap után majd erről bővebben írok, mert van mit :) Folyt köv.....

Néhány kép: